TMoTMoR: The Making of The Master of Ritual

Mindannyian változunk, formálódunk ebben a katalizátorokból szőtt világban. Olyanok vagyunk, mint szobrász kezében a márvány, mint a szélben szálló pitypangmagok, melyek a biztos talajt keresik és szomjazzák a kivirágzást.

Életünk kontár módon emelt vára sokban hasonlít a terméketlen földbe vetett maghoz: amennyiben úgy döntünk, új életet kezdünk, ezt a várat előbb a földbe kell döngölni.

Fiatal nőként a társadalom reflexből hozzászoktatott, hogy alárendeljem magam a tekintélyes férfialakoknak. Ez hosszú távon maradandó lelki elsatnyuláshoz vezethetett volna - ami ellen az egyedüli ellenszer az, ha az ember nem fél önmaga lenni.

2019 januárjában, 21 évesen rátaláltam arra a karakterre, akin keresztül - és akit a személyiségembe integrálva - ösztönösen felülemelkedhettem a külső impulzusokon, és ezáltal mélyebb tudásszintre jutottam.

Csatlakozzatok hozzám ebben a kalandban!

Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok" - írja Máté apostol, evangéliuma 10. fejezetének 16. versében.

A Biblia nemcsak a kereszténység, hanem az együttes emberiség kivételes szellemi öröksége. A Szentírás bizonyítja, hogy már évezredekkel ezelőtt megállapították a korszak bölcsei: a mindennapos boldoguláshoz nem elég szimplán jó embernek lenni. Legalább annyira fontos, hogy ismerjük a velünk szembenálló, pusztító erőket, melyek kiegyensúlyozásához kellő tisztánlátással és ravaszsággal kell bírnunk. Véleményem szerint egyes dél-amerikai és afrikai törzsekhez hasonlóan, a mi kultúránkban is szerepet kaphatna egy vízválasztó emberré avatási ceremónia, melyre mindenki életében csak azt követően kerülhetne sor, miután megvívta a saját negyven napos belső küzdelmét a Sátánnal.

Az analógiából gyorsan levonható a következtetés: a Sátán Isten ellenpólusa, Jézus pedig maga is mennyei származású teremtmény: Isten fia. Ők tehát egyenrangú ellenfelek. De a mi a helyzet velünk, földi emberekkel, akik égi származásunkat jelenleg is csak kutatjuk? Hol van a mi ellentétünk, és miként tudjuk felkutatni?

Bevallom, engem segített a szerencse. A véletlen(?) ösvényei úgy vezettek (vagy talán a sors gondolta úgy, hogy megértem a feladatra), hogy rátaláltam erre az entitásra - egy hozzám hasonló korú, külsőre, gondolkodásra és vérmérsékletre is majdhogynem egyező személyre -, a különbség annyi, hogy ez a karakter pont az ellenkezője volt annak, amit én akarok képviselni. A háború megkezdése előtt viszont végre kellett hajtanom még egy elengedhetetlen feladatot: eggyé kellett válnom mindazzal, amit le akartam győzni. A Steerpike-karakterfotózásomat hat hónapnyi felkészülés előzte meg. Ez idő alatt törekedtem arra, hogy a mindennapjaim nagy részét úgy éljem, ahogy ez a figura tenné a helyemben - ám mivel e harc belső folyamat, az átalakulásból a külvilág a lehető legkevesebbet láthatta.

Szóval, ja. Én lettem a "szertartásmester", ami fikcionális berkekben körülbelül egy miniszterelnöknek felel meg, vagyis - az uralkodócsalád reprezentatív hatalmát leszámítva - az állam első embere. (Ha bárki kételkedne abban, hogy jövök én egy miniszterelnökhöz, az írja be a keresőbe: "gormenghast bbc 2000", és figyelje meg a fenti képsorral legtöbb egyezést mutató karaktert. Aki az ő viselkedésében nem ismer rám, az tulajdonképpen nem ismer, vagy legalábbis nem tudja, mely tulajdonságaimat kikarikírozva, mivé alakultam, és ennek hála milyen bámulatos metamorfózison mentem keresztül. Egoizmus OFF.)

Július végére sikerült a lehető legjobb tudásom szerint belehelyezkednem ebbe az új jellembe, az elkövetkező heteket pedig azzal töltöttem, hogy igyekeztem az ő személyiségét a sajátommal "egy fedél alá hoznom" (vagyis egyazon testbe költöztettem őket). Időközben sikerült közelebbről meg- és kiismerniük egymást - oly módon, ahogy a harctéren köröző ellenséges felek méregetik a másikat. Egymást kiegészítő entitásokként is remekül működtek, ezt meg kell hagyni. Mindez viszont nem számít, mert a végén csak az egyikük maradhat.

Nemsokára elérkezik szeptember eleje, és kezdetét veszi az eddig építgetett belső világom két pólusának negyven napos dzsihádja. Az események végére mindaz, amit idén tettem, háromszorosan megtérülhet:

1. Sikerül leszámolnom a bennem rejlő sötétséggel, melynek kvalitásait addigra magamba szívom (ravasz bárány stratégia).
2. Az önmegismerés útján eggyel mélyebb tudatszintre léphetek.
3. Steerpike lényét a sajátommal egybeépítve soha többé nem lesz szükségem rá, hogy megpróbáljam alárendelni magam a társadalom férfi/nő elvárásainak (vagy bármilyen szinten próbáljak egy pasinak önmagamat meghazudtolva megfelelni).

Egy biztos: október közepére az egyik énem győzedelmeskedik, a másik pedig mostani formáját tekintve megszűnik létezni - mindörökre.

Ahogy a sétapálca eladója mondta: "... akkor, jó harcot!". Köszönöm szépen. Meglesz.